Egyedül

Mit jelent számodra egyedül lenni?

Magány vagy önmagaddal levés? Egyedül vagy, mert elhagytak? Vagy te hagytad el őt, mert méltatlannak érezted a helyzeted? Elhagytad, mert már nem éltettétek a kapcsolatot ketten együtt? Csak te adtál bele energiát, és elfogytál? Egyedül vagy, mert úgy látod, semmi sem jön össze? Vagy mert el akarsz vonulni a világ elől? Esetleg a kettő együtt?

Miben vagy egyedül? A mindennapokban? Hétvégén nincs kivel elmenni szórakozni? A nehézségekben érzed úgy, hogy nincs támaszod? Nem hallgat meg senki, nincs kivel megbeszéld a gondjaid, bánatod? Nincs ki segítsen a költözködésnél? Nincs kivel ünnepelj? Akivel ünnepelnél, mással teszi? Nem értenek téged, mintha más nyelven beszélnél? Meghallgatnak, de nincs visszajelzés? Azoktól kapod a pofonokat, akikhez segítségért fordultál? Mit jelent számodra az egyedüllét?

Talán fontosabb kérdés, hogy mit érzel közben, miközben erre gondolsz? Szomorúságot, vagy épp jól esik, hogy magaddal lehetsz, azt teszed, ami számodra a legkellemesebb, legkedvesebb és feltölt. Ismered az örömforrásaid, és azokból merítesz? Vagy begubózol egy sarokba, és ott sírsz, míg eljön a reggel? Elzárod magad még jobban a külvilágtól, holott vágysz mások érintésére, ölelésére, de a korábbitól annyi és akkora sérüléseket szenvedtél, hogy falakat húzol, nem mersz nyitni az újra, esetleg el sem tudod képzelni, hogy tartogathat számodra a sors mást is? Úgy érzed, itt a vége? Üresség van és magány? Szürkeség és csak sodor az ár? Vagy épp eddig annyira kontrolláltál mindent, ami nem működött, hogy most épp ez kell ahhoz, hogy kiengedd és szabadabb mozgásteret adj a lehetőségeknek, amelyek az ajtódon kopognak? Mi lenne, ha beengednéd? Válogatnál közülük? Nem kell választanod, de legalább az esélyt add meg nekik, hogy megmutassák magukat, mit hozhatnak neked?

Tudom mit érzel. Mert ezek az én érzelmeim, gondolataim. És mi a tiéd? 

És mi az enyém? Mi van, ha ezek sem az enyémek, csak átvettem valakitől? 

Ha jól érzed magad egyedül, örömteli és színes, az fantasztikus, amennyiben viszont nehéz benne lenned, akkor kicsit érdemes most befelé nézned. Mi juttatott ide? Ha nem komfortos számomra, mit mutat nekem, ami segíthet kimászni belőle? Például ha csak átvett minta, akkor az elhunyt üknagyanyám félelmei ezek, hogy magára marad? Hogy a családot mindenáron össze kell tartani? Vagy hogy férfiak/nők nélkül mennyivel könnyebb lenne, csak a baj van velük, ezért te hozod, hogy ne is legyen melletted egy sem? Nem tudhatjuk, de próbáljuk meg visszaadni annak, akié, és ha ettől már könnyebb, akkor igaz volt. Akkor megérkezhet a te valóságod. Ha nem, akkor érdemes rajta elgondolkodni, vajon mi indukálja a jelenlegi érzelmeim? Hol kezdtem rosszul érezni magam? Mi történt akkor? Mit éltem meg? Mit éreztem? Éltem-e meg hasonlót korábban? Mikor és akkor mi történt? És még korábban? És még korábban? Eljutni így oda, ahol az egész gyökeredzik. Amint megtaláltad magadban, már meg is tudod gyógyítani. Már a tudatosítása, honnan ered, segíti a gyógyulást. A továbbiakban érdemes lehet ezt a működési módot felülírni, hogy többé ne forduljon elő, szenvedés nélkül is megélheted a magadra maradt állapotod.

Amikor te választod (mindig te választod, csak erre nem mindig látsz rá), akkor lehet ez örömteli és könnyed azáltal, hogy meglátod benne a lehetőséget, mi mindent valósíthatsz meg ebben az állapotodban. Kinyílik a világ, amiből számtalan lehetőség közül választhatsz. Akár mind is, csak azt nézd meg, melyiket először? A nagynénéméknél voltak pici koromban hatalmas együtt ünneplések, összegyűltek a családaink, déditől dédunokáig mindenki és egy nagy asztalt ültünk körbe. Ott illatozott a sok finomabbnál finomabb étel, amiből nem tudtam választani. Ott ültem, és kérdezték tőlem, hogy mit ennék? Mondtam, hogy nem tudom. Kérték, hogy kóstoljam meg mind. Erre én: Na jó, de melyiket először? Nem az foglalkoztatott, hogy leszűkítsem a választásom egyre, hanem csak a sorrend. Nagyot nevettek ezen, mivel a tömérdek étel, ami az asztalon hevert, nagy kihívásnak tűnt egy pici lány számára.... akkor ebben nem gondolkodtam. Mi lenne, ha megmaradhatna a gyermeki naivitás, mikor még nem korlátoztuk le magunkat, hanem éltünk a bőséggel? Megengedtük magunknak azt.

Mindig minden választások sorozata, mi alakítjuk az életünket, a nehézségeket is, a jó dolgokat is mi teremtjük. Ha ott állsz egy olyan helyzetben, ahol azt érzed, nem bírod tovább, ez túl nehéz és nem tudsz vele megbirkózni, gondolj erre, mi jó van neked ebben a jelenlegi helyzetben, vajon miért hívtad be az életedbe, mit tanulhatsz belőle vagy mit csinálhatsz másképp, ami eddig nem működött?

Amikor jót, könnyűt teremtesz önmagad számára, mennyire visz előre? Mennyire csak egy kényelmi helyzet? A nehéz is szolgálhatja a javadat. Előfordulhat az is, hogy azért könnyű, mert a komfortzónádban maradsz, ami nem hoz fejlődést, és lehet hatalmas kihívás a komfortzónán kívül, amiben viszont ott a lehetőség arra, hogy kijőve onnan több legyél, mint aki voltál, meghaladd önmagad. Ezt is teheted könnyűvé. Mit választasz?  

Anita