Érzések palettája

Van, mikor kevésbé jönnek a gondolatok. Előfordul, hogy csak érzések vannak, és akkor érdemes azzal jelen lenni, megfigyelni.

Egy olyan valakinek, mint én, akitől szinte várják, hogy írjak, mert az írásokban magukra ismernek, felismeréseket is nyernek általa, nehéz időszaknak számít, ha nincs ihlet. De vajon valóban nehéz ez az időszak, vagy épp valami beért, valami megérett, és azt koronázza meg a csend?

Előfordult már veled, hogy lelkesen beleadtál mindent abba, amit csináltál egy cél elérése érdekében? És mikor sikerült, vagy épp valamiért nem sikerült azt megvalósítani, amit elterveztél, esetleg csak nem úgy, abban a formában, ahogy megálmodtad, akkor elvesztetted a lelkesedésed, a motivációd, és le kellett kicsit ülnöd? Kis időt adni magadnak, hogy összeszedd a gondolataidat, ránézz, mi van most, mire jutottál, mi volt benne a siker, mi a kudarc, mi a más, meglepetés, amire nem számítottál? És ez egy kicsit elzárt a többiektől, akik megszokták a társaságod, a hangulataid, a jelenléted? Próbáltak talán visszarántani, hiszen nem értették, mi változott. Ugyanis ez csak benned zajlott, számukra láthatatlan formában. 

Ilyenkor a kérdés: Mi bajod? Semmi. 

Nehéz elfogadniuk, hogy talán tényleg nehéz megfogalmazni, mi is történik odabent. És persze minél gyakrabban kérdezik, annál inkább lesz is valami, ami már kézzelfogható: a düh, amiért nem engedik, hogy feldolgozd, ami épp egy átalakulás benned. Valaminek a lezárása, a tudomásulvétele, és valami új születése. Ennek idő és tér kell. Biztosan van, akinek ez tud gyorsabban is végbemenni, de előfordulhat, hogy akár egy hónap vagy még több idő szükséges hozzá. Egyik sem jobb vagy rosszabb, másképp működünk. 

Hogy ezek a hangulatingadozások miért is találnak meg bennünket? Mert folyamatosan tanulunk, még ha ez nem is tudatos, és a fejlődésünk útján megélünk sok örömöt, bánatot, félelmet, sikereket, hálát, fájdalmat, csalódást, reménytelenséget, kétségbeesést, gyönyört, büszkeséget, és még sorolhatnám. A paletta, mint a festőké is, hihetetlenül gazdag színvilágban tündököl. És épp ettől gyönyörű. Még a sötét színek is hozzáadnak az összképhez, sokszor épp azok segítenek az árnyékok megszületéséhez, a hangulatok kifejezéséhez, érték mind a sötét, mind a vidámabb világosabb színek. És ha ezt a hangulatainkra, érzéseinkre vetítjük rá, ugyanez mondható el akkor is. A nehezebb időszakok is értünk történnek. Ahogyan a csodásak. Most még lehet nem látod, mi benne a jó, de visszatekintve pár lépéssel továbbhaladott állapotból már szépen kirajzolódik, miért is volt arra szükség? Hogy megérkezhessen valami sokkal nagyobb hozzájárulás az életedbe! 

Ez az élet csodája. Ahogyan megszületik a festővásznon a fantasztikus festmény, úgy rajzolódik ki életünk során, mi is az életünk értelme, mit tettünk és mit értünk el a választásaink által. Kinek sötétebb tónusú, kinek átmenetes, remélhetőleg sötétből a világos felé... De mind más és más, és ettől annyira csodálatos. 

Mindig ott a lehetőség, hogy keverd valami más színnel, vigyél bele egy kis pirosat, szenvedélyt, esetleg zöldet, nyugalmat, sárgát, életteliséget, lilát, kéket, rózsaszínt...játszhatsz a színekkel, csak rajtad múlik, te vagy a művész! Mint mindannyian.

Nem tudhatod, ki épp hol tart élete festményének megalkotásában, épp ezért ha te már a napsütötte sárgánál tartasz, emlékezz, milyen volt a sötét kontúrok megrajzolása, mikor még te tartottál ott, és taníts másokat, hogyan juthatnának el oda, ahol most te jársz...

Segíts másoknak, hogy ők is lássák, milyen csodálatosan szép és örömteli lehet a végeredmény, és mennyire színes volt már az is, amit eddig megélt, mégha az alkotás közben erre nem is látott rá, mert nehéz érzések húzták lefelé az ecsetet tartó karját....

Csodás alkotásokat!