Falak

Az én nézőpontom szerint, aki egyedül érzi magát, annak a biztonságérzete csorbult, hiányzik.

Amikor picik vagyunk, a szüleink adják vagy nem adják ezt meg. A második esetben történhet meg az, hogy önmagunk védelmének érdekében falakat húzunk magunk köré, hogy ne sérüljünk az esetleges bántalmazások (testi-lelki), a szeretetmegvonás végett. 

A testi bántalmazások egyértelműek: verés, fenyítés, ne adj isten abuzálás (ezek együtt járnak a lelki sérüléssel) . 

A lelkieknek is van látható nyoma, de kevésbé foglalkoznak vele. És egy gyereknél ez is nagyon mély nyomokat tud hagyni. A szülői szeretet megvonása, több megítélés és leértékelés, mint dícséret, elhanyagolás, csenddel verés, otthoni veszekedések, verekedések (akár csak megfigyelőként benne lenni), talán még a gyereknek valaki mellé is kell állnia....ez mind feszültséget, félelmet, akár rettegést is, kisebbségi érzést, önbizalom hiányt okozhat. Főképp egy érzékenyebb lelkű gyermek esetében.

Látható jelei? 

Visszahúzódó, kevésbé sikeres, vagy épp sorozatos kudarcok megélése, kapcsolati nehézségek, boldogtalanság, szeretet és érzelmek visszafogott megélése.

Az emelt falak adnak egy látszólagos biztonságot annak a pici gyereknek. Azonban amikor beenged oda maga mellé valakit, aki nem egy falazós személyiség, akkor előbb-utóbb a másiknak szűk lesz ez a börtön. Újra repülni szeretne, mert számára az a természetes. És az ott maradt nem érti, mi rosszat tett, miért nem elég a másiknak, hiszen a maga módján szerette (ahogy gondolta, hogy szereti - milyen mintákat hozhatott?.....), és újra sérül. Még nagyobb, vastagabb falakat húz. Ezen már alig jut át valaki. De ha mégis, újra megismétlődhet az előző eset, ami után akár már teljesen be is zárkózik önmaga börtönébe.

Érkezhet mellé olyan, aki szintén falakkal jön...akkor még inkább kizárnak mindenki mást az életükből. Akár működhet is nekik. Kérdés, hogyan szeretnek, mit láttak, milyen mintákat hoznak magukkal a szülőktől, miben változtatnak, választanak mást önmaguk számára...

És a szülők, akik így nevelték? Valószínűleg ők is sérültek voltak. Ettől függetlenül mindenkinek van választása mást választani, mint amit kapott, látott, megélt. Adhat tovább mást a gyermekének. Vagy ő lesz a börtönőr a falak kapujában, aki ott tart folyton az ítélkezéseivel, a leértékelésével, a félelemkeltéssel (kapcsolatvesztéstől). Ha arra téved valaki, aki helyettük szeretne, talán még el is zavarják, megítélik őt is, nehogy te többet kapj, nehogy ő többet adjon neked, mint ők, nem vehet el téged tőlük, aki a játékszerük vagy, irányítható, gyenge, képtelen saját döntéseket hozni. Majd ők megmondják mi vagy ki a jó neked, mit tegyél és hogyan. Mert ők tudják, mindent! Csak kérlek nézd meg, ők hogy élnek?! Milyen hozott mintákat követnek? Milyenek a kapcsolataik? Erre vágysz? Kitől fogadsz el "jó" tanácsot? Hogy érzed magad a velük való találkozások után vagy akár már előtte is?

Eldöntheted, akarsz-e még továbbra is magánzárkában, félelemben, mások irányítása alatt élni?

Vagy összeszeded a tőkeidet (beleállsz az erődbe) és azt mondod: elég! Ezek csak az ő nézőpontjaik. Én erős vagyok, képes vagyok menedzselni a saját életem, megengedem, hogy szeressenek (az elején még talán zsigerből elutasítod, hiszen új, szokatlan, idegen megélés), szeretem magam, mert értékes vagyok, jó vagyok, elég vagyok, és szeretetre méltó, még ha eddig nem is így bántak velem! Megengedem nekik, hogy ők úgy éljenek, én pedig választok mást! Hajlandó vagyok leengedni a falaimat, sebezhetővé tenni önmagam, mert tudom, hogy fel tudok állni, ha már ennyi bántalmazást megéltem. Bármit kibírok. Biztonságban vagyok. Kilépek a fénybe a börtönből és beengedem a szeretetet, aminek eddig ellenálltam.

Falakat le, falakat le, falakat le!

Mindenhol, ahol más engedélyére vártál, hogy végre azt az életet élhesd, amire igazán vágysz, elengednéd kérlek? Mindenhol, ahol arra vártál, hogy majd akkor éled a saját életed, ha már ők nem lesznek, abbahagynád kérlek és tennél már ma valamit, amit akkorra halasztottál? 

A te választásod. Te más vagy, mint ők, más a jó neked, másra vágyhatsz, ami az ő szemükben talán értéktelen (pl lélek a materialista dolgok helyett), de tedd kicsit távolabb őket, hogy meglásd önmagad, hogy megélhesd önmagad.

Vedd körbe magad olyanokkal, akik őszintén szeretnek (nem álcázzák féltéssel, aggodalommal az irányítást), és akik mellett örömtelibb, könnyedebb az életed, akik mellett önmagadként létezel. Észre fogod venni, mennyire biztonságban vagy. Hiszen sosem vagy egyedül, azok az emberek, akik szeretnek, támogatnak és az Égi segítőid mindig melletted vannak. 

Szeresd magad annyira, hogy nem zárod be magad falak közé. 

Ez csak az én érdekes nézőpontom....

Ölellek 

Anita