Gyász, elengedés

Talán az ősz hozta bennem elő ezt az elmúlással kapcsolatos témát, vagy a néni, aki a héten azzal érkezett, hogy már letelt az egy év a férje halála óta, mégsincs jól. Az is lehet, hogy mások lelkiállapotát érzékelem, szokott ilyen lenni. Nem is fontos miért, megosztom veletek a gondolataim, amelyek az én érdekes nézőpontjaim, az sem baj, ha nem értesz egyet vele. Csak figyeld meg, milyen érzéseket hoz számodra. Köszönöm, ha elolvasod. 

Mindenhol, ahol azzal akarod bizonyítani a másik iránt érzett mérhetetlen szereteted, hogy az elvesztése után szinte belehalsz, bünteted magad olyan mardosó bűntudattal és fájdalommal, ami elviselhetetlenné teszi az életet; és mindenhol ahol ragaszkodsz a gyászhoz, ahelyett hogy megélnéd és megengednéd, hogy enyhüljön, elengednéd ezt kérlek? ... tudván, hogy a szereteted energiája nem a kimondott szavakból áll, nem a megtett dolgokból érződik, hanem letagadhatatlan finom energia, amit nem lehet nem érezni, tudni? (Ő is érezte, tudta, tudja) 

És tudd, hogy senkinek sem kell bizonyítanod a szomorúságoddal, fájdalmaddal a szereteted!

Azzal, ha örömmel éled az életed tovább, nem az iránta érzett szereteted tagadod meg, nem őt felejted el, hanem magadat becsülöd, szereted annyira, hogy mást választasz a szenvedés helyett. Eljött az ideje, hogy végre magadért is tegyél? Vagy te kevésbé vagy értékes, mint a másik? Ő azt választotta, hogy visszatér a feltétel nélküli szeretet terébe. Tiszteletben tudod tartani az ő választását? Vagy azzal akarod őt itt tartani, hogy ragaszkodsz a halála felett érzett fájdalomhoz? Ő szeretne menni. Engeded? Aki elment, jól van. Itt hagyta a (fáradt) testét és könnyebben ment át. És te? Te hogy vagy? Képes vagy a még itt töltött időt igazán kihasználni? Vagy beletemetkezel valamibe, ami megmásíthatatlan? Hajlandó lennél-e újra örömöt érezni a mindennapokban? Meglátni a hozzájárulást a történtekben? Mi minden jó maradt itt neked, amit most észre sem veszel?

Nézz körül!

Tele van csodával az élet. Egy csoda elment, mert így döntött. Az életed felett te döntesz. Szenvedést vagy örömöt választasz?

Ha a szeretetet hozzá kötötted, és eldöntötted, hogy senki sem szeretett téged úgy, mint ő, azzal eldöntötted, hogy nem is fogadsz be mástól szeretetet, mintha magával vitte volna a sírba. Észre sem veszed, mennyien adnának neked. Törölnél minden ilyen korlátozást? Vagy úgy érzed, nem érdemled meg? Neked nem jár? Ellenkezik azzal, amit most még érezni akarsz? Nehogy elmúljon a fájdalom, amivel kapcsolódsz az elhunythoz, ezért nem engedsz a közeledbe senkit, aki feloldhatná? Mert akkor elveszíted őt, a vele való kapcsolódást? Nem tudod a fájdalmad dédelgetésével magadhoz kötni. Engedd, hogy szeressenek téged. Engedd, hogy oldódjon a fájdalom.

Másképp is kapcsolódhattok. Választhatsz más érzést is erre. Ott a Hála. Érezd a hálát azért, amiért ennyi időt kaptatok. Amiért érezhetted a szeretetét és adhattál neki te is. Amiért téged választott (anyjának, apjának, testvérének, gyermekének, társának...). És amiért elkísérhetted a végéig. Az élete része lehettél. Mit gondolsz? Megköveznének az emberek, ha azt látják, boldog vagy? Kié ez, kihez tartozik, hogy meg kell állnia az életednek, vele kell halnod, szenvedned kell évekig, mert ő elment? Visszaadnád annak, akié ez a hozzáállás, nézőpont? Ha pedig hozzád tartozik, mit szeretnél ezzel mutatni másoknak? Mit nyersz ezáltal? Mitől félsz? Megszólnak, mert mosolyogni látnak téged? Ki döntötte el, hogy neked már nem szabad többé? Te. Megengednéd magadnak, hogy mosolyogj újra?

A benned élő gyermeket szereted-e annyira, mint aki itt hagyott téged? Gondolj bele, az a gyerek mit él meg benned? Nem elég, hogy elvesztette a szerettét, de még te is magára hagyod, sőt bünteted őt szeretetmegvonással. Mit teszel a benned élő gyermekkel? Hahó! Mikor szeretgetted meg utoljára önmagad? Mikor dicsérted meg önmagad? Mikor engedted meg, hogy megéld az örömöt?

A gyász egy hosszú folyamat. És engedd az érzést, menjen végig rajtad. Éld meg minden szakaszát. Majd lépj tovább. Mert, ha benne ragadsz, te magad gyilkolod, a benned élő kis lelked. Ha hiszel a reinkarnációban, vajon mit viszel tovább? Ha azért születtünk le, mert ebben az életben meg kell tapasztalnunk valamit, ami által elsajátíthatunk olyan erényeket, amelyeknek eddig nem voltunk birtokában, akkor mit tanulhatsz ezáltal? Ha felülemelkedsz a történteken?

Mindenki okkal érkezik az életünkbe és távozik onnan. Semmi sem véletlen, vagy büntetés, csak ha mi azt társítjuk hozzá.

Tanítás céllal kapjuk ezeket a megéléseket. Mit tanulhatsz most?

Szeretettel ölellek 

Anita