"Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!"

Aki azt mondja, sosem halogat, vajon igazat mond? Mi számít halogatásnak, egy takarítás, egy tanfolyam, egy körömvágás elnapolása?

Mindannyian halogatásban vagyunk életünk bizonyos területein, akár amikor felötlik a gondolat, hogy kiszanáljuk a régi ruhákat, nem használt dolgokat (hogy újak érkezhessenek a helyükre), akár egy rokonlátogatásban, akár önmagunk kényeztetéséhez például egy masszázs/kozmetika/fodrász igénybevételében. Mióta halogatod a rendszeres testmozgás valamilyen formáját? Mióta szeretnél elkezdeni egy hobbyt (festés, horgászás, varrás, kézművesség stb.)? Vajon miért mondjuk azt, hogy majd...egyszer?

Amikor megjelenik a gondolat, az céllal, okkal érkezik. Egy megérzés, egy szándék, aminek van alapja. Nem gondolnál arra, hogy kérsz időpontot fogászatra valamikor, ha nem fájna a fogad, vagy nem feltételeznéd, hogy találhatnak valami problémát, amit orvosolni szükséges. Nem jutna eszedbe, hogy majd egyszer elkezdesz rajzolni, ha nem éreznél magadban indíttatást megélni a kreativitás élményét, szabadságát. Nem szeretnéd átrendezni a lakást, ha nem lenne kényelmetlen/unalmas/lehúzó a jelenlegi kinézete valamiért. Akkor vajon miért halogatunk?

A halogatást azzal indokoljuk, hogy most nincs idő, más előbbre való, nincs pénz, nem is olyan fontos, nem megfelelőek a körülmények.... (pl covid)

Persze, ha társastáncra mennél, akkor azt most valóban nem teheted meg, de elkezdheted otthon a pároddal a lépéseket, annyi video található a neten! Ha kertészkedésbe kezdenél, azzal is érdemes a tavaszt megvárni, addig pedig a benti növényeket gondozhatod és megtervezheted a kert elrendezését, kialakítását. Sokan várnak a megfelelő alkalomra, amikor majd minden összeáll ahhoz, hogy belevágjanak. Biztosan eljön az a pillanat? Vagy már most is itt van, ha választjuk?

Érthető, hogy a jelenlegi szigorításokat korlátozásként éljük meg, már a kifejezés is azt sugallja. És ha megpróbálnánk minderre lehetőségként tekinteni? Hogy az otthon töltött időben többet foglalkozhatunk a családdal, az otthonunkkal, önmagunkkal? Végre megtehetjük, amiket eddig elnapoltunk? Hiszen este 8 után már mind otthon leszünk, együtt. "Belekényszerítve" abba, hogy a feleségünkkel/férjünkkel/párunkkal és gyerekeinkkel töltsünk minőségi időt. Lesz még ilyen, ha feloldják a szigorításokat? Vagy épp ettől menekülnek sokan, hogy otthoni teendőkkel szembenézzenek? Ezért könnyebb menni menni menni, és ugyan stresszt teremtve az életünkbe de megússzuk azt, amitől valamiért menekülünk: szembenézni önmagunkkal? Vajon miért így működik az életünk? Mi elől menekülünk? Miért nem tudjuk magunkat jól érezni otthon? (persze ez nem mindenkire érvényes, mindenki mazsolázza ki magának, amit annak érez - én is imádok otthon lenni a gyerekeimmel és a párommal.) Mi az, amivel félünk szembenézni, mert talán kapcsolatvesztéssel járna, vagy feszültséggel, konfliktussal? Mi miatt nem vállaljuk fel önmagunkat? Ezekre a kérdésekre bennünk van a válasz, csak rá kellene nézni. Bátorság!

A halogatás mögött általában van valamilyen önkorlátozó tényező. Korlátozzuk magunkat akkor, ha vágyunk valamire, mégsem engedjük meg magunknak. Miért? Talán mert azt vettük be anno másoktól, hogy az luxus, vagy nem dolgoztál meg érte, vagy meg sem érdemled, mert nem vagy elég értékes, mindenki más előbbre való nálad, előbb őket szolgáld ki, majd utána talán jöhetsz te is, ráér. Vagy mert nincs rá elég pénz. Bár ha lebetegszel, mert nem éled meg az örömöt az életedben, akkor költesz sok pénzt orvosokra, vizsgálatokra, gyógyszerekre... (Persze ismertebb ez az életmód hazánkban. Külföldön bátrabban élnek más egyéb lehetőségekkel.) Mi lenne, ha inkább most néznénk a pozitív oldalát a jelenlegi helyzetnek? Kihasználnánk az élet adta lehetőségeket? 

A halogatás mögötti okokat kórházakban nem vizsgálják, legalábbis szerintem furán néznének rád, ha azzal mennél el orvoshoz, hogy doktor úr, sokszor halogatok, mit írna fel rá? Egy terápiás foglalkozásban azonban feltárjuk a hátterét (akár már online is). Érdekes, mennyire összekötik a terápiát mentális betegségekkel. Nem feltétlen kell betegnek/dilisnek!/, gyengének lennie annak, aki szakemberhez fordul, mert nem érzi jól magát a bőrében. Ehhez elég annyit éreznie, hogy felkel reggelente, és nem motivált már jó ideje. Egész nap csak teszi a dolgát, de nem leli benne örömét. Kiszolgál másokat és önmaga sehol sem szerepel a listán. Örökké stresszes, mert túlvállalja magát. Céltalan, nem tudja hova, merre tart, és vajon mi az értelme az életének? Sokan bele sem gondolnak, hogy lehet másképp is élni, hiszen ezt látta, tapasztalta mások életében is (ősök mintái). Ha mást választunk, akkor megindul valami láthatatlan folyamat, egy jobb élet felé. Ehhez persze választani kell azt és megtenni az első lépést, üzenve ezzel az Égieknek, hogy merre segítsék az utunkat, mit szeretnénk. Amikor adunk támpontokat, célokat, lefoglaljuk az elménket, akkor fókuszálva azt teremtjük, amit szeretnénk, míg ha csak sodródunk az árral, érezhetjük magunkat kényelmetlenül. 

A halogatásra visszatérve, ha bármi megfogalmazódott benned, és nem tetted meg, vajon miért nem? Ha szánsz erre pici időt, hogy megnézd magadban, mi érkezhet válaszként? Ne állj meg az első zsigerből érkezőnél. Talán az lesz: mert nincs pénz rá. És mi minden másra van, ami hasztalan? Akkor mi lehet emögött még? Talán mert ha erre költenék, bűntudattal járna? Hm...ezzel már érdemes foglalkozni. Mi miatt lenne bűntudat? Ki érintett ebben még? Honnan eredhet ez? És hogyan lehetne ez másképp? 

Ha egyedül nem megy a feltárás, választhatsz magadnak ehhez támogatót, aki vezet az önismereti utadon. Miért halogatnád ezt is, ha egyedül nem jutottál egyről a kettőre? Már online is elérhető mindenki és szinte minden, ki sem kell mozdulni, és feldobhatja a napod vagy akár megváltoztathatja az egész életed, amit választasz ma halogatás helyett. Amennyiben önmagad választod, az egy csodás utazás kezdete, hatalmas izgalmas felfedezésekkel és megértéshez vezető utakkal. Sokkal erősebbé, magabiztosabbá válsz általa a jövődre nézve, ám a bónusz, hogy már a jelenben is kiegyensúlyozottabb és határozottabb lehetsz. Járhat olyan akadályokkal, amelyek arra várnak, hogy megküzdj velük, de utána mekkora sikerélménnyel jutsz ki onnan? Ezek mind építenek. Ennél jobb befektetést el tudsz képzelni? 

Hányszor fordult már elő, hogy valamit, amit korábban halogattál, megtettél és azt mondtad: ha ezt tudom, hogy milyen jó, már előbb megteszem, és akkor már rég nem itt tartanék? Mi lenne, ha más emberként lépnél ki a világba karantén után, mint aki előtte voltál, aki még most is vagy, de ha választod, holnaptól már beleléphetsz a változásba? Mi lenne, ha kihoznánk a legjobbat abból, ami most van?

Mit halogatsz ma, amit ha választanál, megváltoztathatná az egész életed? 

Mi van akkor, ha amit halogatsz, életedben nagy előrelépést hozna? Mi lenne, ha ma megtennél valamit, amit már régóta elódázol? Választod? 

Szép önbeteljesítős napokat kívánok,

Anita

/Ezek csak az én gondolataim, ha bármi más a fenti témával kapcsolatban megfogalmazódott benned, ne tartsd magadban, lehetőséged van kiírni a (lótuszvirágos) Léleksimogató oldalon. Amennyiben csatlakozni szeretnél, írj nekem, örömmel olvasnánk soraidat. /

(Kép: Pinterest)