Az ajándékozás öröme
A legjobb ajándék, mikor önmagad adod.
Milyen érzelmek jelennek meg nálad, mikor közeledik egy ünnep? Lelkes várakozás, hogy mivel lepd meg az ünnepeltet, vagy inkább feszültség, kétségek, örül-e majd az ajándéknak? Izgalommal teli a készülődés, vagy teherként éled meg?
És ez nem is feltétlen az ajándékozott személyétől függ. Mennyire ismered őt, hogy tudd, minek örülne, mi érdekli, mi foglalkoztatja? Mennyire figyelsz rá a hétköznapokban, amiből kiolvashatnád a válaszokat? Mennyire figyelsz oda önmagadra? Azt tudod, te minek örülnél? Vagy elsodor a munka és a teendők vihara? Mi lenne, ha megállnál egy kicsit és befelé figyelnél, mit szeretsz? Mire vágysz? Mit adhatna neked a másik? És vajon neki mire lenne igénye, vágya?
Érdekes, hogy mindig tárgyi ajándékokban gondolkodunk, hiszen az ott van a polcokon a boltban, leveszed, kifizeted, odaadod és le van tudva. Mennyi érzelem és szeretet van ebben? Akkor akár becsomagolhatnál neki egy zacskó wc-papírt is, masnival szépen átkötve. Az is hasznos ajándék.
Az idősebbek mondogatják, és érdemes lehet rájuk figyelni, mikor köszöntésre kerül sor, hogy ugyan ne költsetek rám, nekem mindenem megvan, én annak örülök, ha láthatlak benneteket, az együtt töltött idő. Szegény néhai apósom is minden karácsonykor azt mondta, a legfontosabb, hogy itt vagyunk egymásnak, legyen béke, szeretet és nyugalom. Ennyi. A legfontosabbak.
Amikor a karácsonyfa alá a kibontott ajándékokat félredobva a telefonba, kütyükbe bújunk, ordít a tévé, a felnőttek és nincs valódi kapcsolat egymással, az megöli az ünnepet. Amikor vacsora után feláll mindenki az asztaltól és elvonul a szobájába, az megint nem túl meghitt.
A mai rohanó és túlterhelt világban sajnos ez már általánosnak mondható. De vannak családok, ahol még őrzik a hagyományokat, és őszintén nyíltan beszélnek egymással, egymáshoz, önmagukról. Örülnek a találkozásnak, még ha ritkultak is az évek során, de ez ilyenkor teljes, értékes együttlét. A beszélgetések témája nem biztos, hogy a legideálisabb ilyenkor az aktuális politika, időjárás vagy gazdasági helyzet, illetve a szomszéd unokájának az osztálytársának a nagymamájának a bütyke. Ha ezek az alkalmak becsesek számunkra, akkor tiszteljük meg egymást azzal, hogy valóban értékes információkat osztunk meg egymással. Ami rólunk szól. Ez intimitást visz a kapcsolatba, elmélyíti azokat.
Mi nyáron "játszottunk" olyat, hogy sorban mind mondtunk egyikünkről valami pozitívat, mit szeretünk benne, mit tartunk benne értékesnek. Ez fontos visszajelzés neki, hiszen amellett, hogy az önbizalmát növeljük, érezheti ebből, hogy a figyelmünk középpontjában áll, és szeretjük őt. Számunkra pedig azért "hasznos", mert egyrészt kapunk a következő körben mi is egy kellemes tükröt, másrészről miközben gondolkodunk a másikkal kapcsolatban, mit szeretünk benne, tudatosítjuk magunkban ezeket az érzelmeket, megéléseket, erősítve a vele való kötődést. Ezt időnként jó megfigyelni, mert a hétköznapokban csak tesszük a dolgunkat és átsiklunk az érzelmi megéléseinken, kivéve ha valami leterít a lábunkról. Vegyük észre a jót önmagunkban és a másikban, és merjük ezt tudatni vele.
Mi lenne, ha mostantól jobban odafigyelnénk egymásra? Ünneptől függetlenül. Kérdezzük meg a másiktól, hogy hogy érzi magát? Mi foglalkoztatja? Ismerjük meg jobban azt, akik a családunk tagjai, mellettünk élnek. Mi jár a fejükben? Mi van a lelkükben? Mire vágynak? Miben lehetünk számukra hozzájárulás?
Telnek a napok, hetek, évek...és egy teljesen más ember ül melletted, már nem is ismered, mert nincs kommunikáció. Szinte nem is látod őt. Választod a változást? Egy pici figyelemmel már hatalmas köveket lehet megmozgatni. Ha önmagad adod neki, teljes figyelmed és szereteted, a lényed, mit hozhat az nektek, mindannyiotoknak?
Mi lenne, ha már ma elkezdenéd a közvetlen családodban? Mi lenne, ha mernéd önmagad adni a másiknak, szeretni őt, miután lebontottad a közétek felhúzott falakat? Nincs ennél nagyobb ajándék, igazi varázslat követi.
Kellemes ünnepekre készülődést kívánok,
Anita