Miben hiszel?

Mai bejegyzésem talán támadókra talál, de vállalom. Hogy ki miben hisz? Elég sokrétű téma és tartalmas. Részletekbe menően foglalkoznak ezzel más, vallási oldalak, én nem fogom felsorolni a lehetőségeket, inkább magamról írok.

Kisgyerekként hittem abban, hogy az édesapám, aki balesetben elhunyt, mielőtt megszülettem, fentről néz rám a mennyből, ami valami vattacukorszerű felhőréteg felett van. Ott mindenki boldog és egészséges és mosolygós. Hittem, hogy oda költözik minden további eltávozó szeretett rokonom. Hittem a Télapóban, akinek a keresztmamám öltözött be (féltem tőle). Hittem természetesen a Jézuskában, aki hozza nekünk az ajándékokat a fa alá. És hittem Istenben, aki odafentről vigyáz ránk, mint egy Atya, aki olykor megbüntet, ha rosszat teszünk, ezért aztán ügyeltem is rá, hogy mindig jó kislány legyek. Ha pedig valamiért úgy éreztem, kivívhattam haragját, féltem a megtorlástól (azért ez rányomta bélyegét itt-ott az életemre). Minden vasárnap templomba mentünk a családommal, míg férjhez nem mentem. Akkor kerestem másik templomot, közösséget, de nem találtam benne meg azt, amit a gyerekkori vidéki élmény adott. Otthon éltem meg magamban a meghittséget. Az imáim sosem maradtak el, és évekkel később képezni kezdtem magam sokféle irányba, amelyek az emberi lélekről szólnak, arról a kicsi lélekről, aki odafentről érkezik és választ magának egy testet itt a Földön. Ez a pici lélek most is itt van bennünk és képes kapcsolódni a "Fentiekkel".

Sokféle vallásban találhatjuk meg a magunk hitét. Azt követjük, ami számunkra Igaz, könnyű. Én a jelenlegi hivatásom által leltem a sajátomra. Isten helyett a Mindenség Teremtőjével diskurálok, aki a feltétel nélküli szeretet teréből küldi az áldását, és nélkülöz mindenféle ember- vagy állat áldozatot. Érezni lehet a jelenlétét, a saját testemben, aki belőle vagyok egy kicsi. Az ő szeretete és a segítőim, akikre mindig számíthatok, belső vezetőm és az angyalok, akik körülvesznek bennünket, segítettek át már sokszor nehéz időszakon. (Mindegy, kinek, minek szólítjuk őket, azt az energiát, amit ők képviselnek, hívjuk be általuk.) Hozzájuk fohászkodom, mikor nem találom a helyem, mutassanak utat. Tőlük kérek támogatást, gyógyítást, ha szeretteimnek vagy a hozzám fordulóknak erre van szüksége. És mindig megérkezik. A változásban látjuk az eredményét. 

Ha valakit tragédia ér, mély gyászában elfordulhat ettől a támasztól, pedig igazán erőt innen lehet meríteni, a hitből. Abból a hitből, hogy létezik egy felsőbb terv, amely alapján történnek meg velünk az események, de minden a mi érdekünkben. Annak idején a nagymamám is elfordult Istentől, mikor egymás után elvesztette a 12 éves fiát, majd édesapám, akit fiaként szeretett. Úgy gondolta, milyen Isten az, aki ezt engedi, hogy megtörténjen két jó emberrel? Attól fogva nem járt templomba sem, elengedte a belé vetett hitét. Majd mikor meglátta a két pici gyerekben az ajándékot (a bátyám és én), megváltoztatta a nézőpontját és újra elkezdett járni a közösségbe. 

Te meglátod a tragédia mögött a hozzájárulást? Hogyan fordíthatnád át a saját negatív élményeid úgy, hogy abban meglásd a támogatást? Mihez segített hozzá? Mi lennél most, ha nem történtek volna meg veled ezek? Miben járult hozzá a te fejlődésedhez? Miben hiszel? Önmagadban? A szeretet erejében? A csodában? És ha csak várod, és azért nem jön el, mert tolod magad előtt? Mi lenne, ha elhinnéd, hogy már megtörtént? Nézz körül, és lásd meg. Te magad is egy csoda vagy. Szoktál imádkozni? Kérsz vagy hálát adsz? Szoktál hálát adni a létezésedért? Hogy megláthatod, ahogy felkel a nap, a gyerekeid, unokáid mosolyát? Hogy átélheted a barátokkal az önfeledt kacagás élményét? Hogy hallod a madarak csiripelését, a gyerekek nevetését, és érezheted a virágok illatát, az étel zamatát? Ez mind csoda. Belegondoltál már, mi mindened van, amit természetesnek veszel? Pedig másnak nem az. Hálát adsz érte, vagy kérsz még mást is? Esetleg a kettő együtt? A kéréssel sincs baj. Kérj abból a jóból még többet, miután megköszönted. És megadatik. 

Az én hitem töretlen, csak az utat kerestem az Égiek és közöttem. Egy olyan utat, amely örömteli, könnyed, és megnyugtató, támogató kapcsolathoz vezet. Amelyben igazán örömöm lelem és a nehézségeken átsegítésen túl a mindennapi csodákon át, elvezet egy kiegyensúlyozott, harmonikus élethez, mert tudom, sosem vagyok egyedül és így többre vagyok képes, mint gondolnám. Te tudod ezt magadról? 

(Amennyiben megosztanád a gondolataidat, érzéseid másokkal is, illetve segítenél másokon a pozitív, támogató, megértő, szeretetteljes hozzáállásoddal, akkor Facebookon a most induló "Léleksimogató" zárt csoportban megteheted, mindenképp hozzájárulás lesz számukra. A meghíváshoz kérlek jelentkezz nálam. Köszönöm!)