Krízis: túlélsz vagy új életet kezdesz?

Bizonyára éltetek már meg nehézségeket, problémás helyzeteket a kapcsolataitokban. A legáltalánosabb krízishelyzet talán a párkapcsolati, de szeretném, ha átnéznénk, miről is van szó pontosan.

Hogy a krízis valójában mit is jelent, talán nem is mindenki van tisztában vele. Alapvetően a Wikipédia szerint:  "az egyén kénytelen a lélektani egyensúlyát veszélyeztető körülményekkel szembenézni, a probléma mindennél fontosabbá válik számára, azonban a fennálló helyzetet szokásos problémamegoldó eszközeivel sem megoldani, sem elkerülni nem tudja. A fenyegető körülmény általában kívülről érkező, sokszor váratlan esemény. "

Milyen váratlan események jutnak eszetekbe? Esetleg lehet egy szakítás, megcsalás, haláleset. Ha nem kizárólag párkapcsolatban gondolkodunk, akkor akár egy munkahelyi felmondás, káresemény, baleset, otthont érintő károk időjárás vagy más által, manapság sajnos akár már terrorcselekmények áldozatainak családtagjait is elérheti a gyász.

"A krízis olyan feszült, fájdalmas állapot, mely a fenyegetettség, kilátástalanság és elveszettség érzését okozza, magában hordozza a pozitív és a negatív irányba történő változást is, fordulópontot jelent az egyén számára, mely tovább terheli problémamegoldó kapacitását, elégedetlenség érzését okozza."

Bizonyára megéltetek már ilyet vagy hasonlót ti is. 

Hogy ki hogyan képes mégis ezen a nehéz helyzeten felülkerekedni, igen egyéni. Van aki a környezetétől kér segítséget, akár kérés nélkül is kap. Van akinek az segít, ha sokszor elmeséli a történteket másoknak, bárkinek, a boltostól kezdve a barátokon át, a buszmegállóban várakozó nyitottabb embereknek is akár. Ettől még nincs vele baj. Csak így dolgozza fel a fájdalmát. Van aki nem kér segítséget, bezárkózik és önmaga húzza ki magát a gödörből. Van aki szakmai segítségért fordul egy terapeutához, pszichológushoz, pszichiáterhez, egyéb spirituális vezetőkhöz, akikkel egyénileg vagy csoportokban dolgozva enyhítik, majd feloldják a sérülés okozta sebeket. Talán nem azonnal, hanem a krízist követő néhány hónapot követően. Mindez attól is függ, milyen beállítottságú az egyén, illetve mennyire van mélyponton. Ha már elért az aljára, és teljesen elkeseredett, úgy érzi, nincs értelme az életének, egész nap sír vagy csak aludna, akkor érkezhet meg arra a szintre, mikor igazán változást szeretne és elfogadja hozzá a segítséget. És ez egy teljesen természetes folyamat. Először mind megpróbáljuk magunk megoldani, meg vagyunk róla győződve, hogy menni fog, hiszen nehogy már ne sikerüljön! Aztán érezzük, hogy talán meghallgatnánk más nézőpontot is a helyzetünkről, mert a mi próbálkozásaink nem jöttek be, ugyanolyan ramatyul érezzük magunkat. Akkor kezdünk másoknak beszélni róla, kiventilláljuk magunkból, mert ha nem tennénk, "beleőrülnénk" a saját gondolatainkba. Majd mikor nem hoz változást az életünkben a sok beszélgetés sem az ismerősökkel, akkor fordulunk szakemberhez. Én is így jártam el. 

Minden energia. És a fájdalom energiáját enyhíthetjük, ha másoktól vonunk el pozitív, támogató energiát, de tényleges változás nálam is csak akkor állt be, mikor szakemberek támogatásával önmagamban találtam meg a kiutat, az erőt és abból merítettem akkor, a mai napig és ezután is. Ez az, amit senki sem vehet el tőlünk, ha önmagunkat megismerjük és megtanuljuk, hogyan kezeljük az élet adta helyzeteket, hogyan nyerjük vissza az egyensúlyunkat, a belső békénket. Ehhez mindenki más csak hozzátehet. 

A krízis alapvetően lehet serdülőkori, életközépi, időskori, amelyek a fejlődéshez köthetőek, és pl. haláleset, válás, baleset, amely inkább életeseményhez. Ezek persze egyszerre is megjelenhetnek, amely még nehezebbé teszi a mindennapokat. 

A fejlődési krízis esetében az életkorral megjelenő ki vagyok és hol a helyem, milyen szerepet töltök be kérdések foglalkoztathatnak és kergethetnek esetlegesen depresszív állapotba. 

Az életeseményhez köthető krízisnél a legtöbben valószínűleg a válásra gondolnak. Napjainkban már kevésbé kirívó, mint korábban, nagyszüleink idejében. Általában a válást megelőzi egy krízis esemény. Megcsalás, elhidegülés, az egyik fél ki szeretne szállni, a másik pedig a fogadalmához hűen kitartana. Nála jelentkezik erőteljesebben, de valójában mindkét fél megél egy gyászidőszakot, hiszen lezárnak egy rövidebb, vagy hosszabb korszakot, elengedi mindkettő fél azt a személyt, aki eddig a mindennapjai része volt. (Halálesetnél is hasonló a megélés.) 

A krízis maga általában egy 6-8 hetes időtartam, mely a kiváltó hatással kezdődik (percek, órák telhetnek el a feleszmélésig, majd napokig tart a megrettenés - mi lesz most velem? -, ezután alkalmazkodás, és hónapok múlva sikerül elérni az egyensúly helyreállítását, a továbblépést = a legjobb esetben). 

Tapasztalatok szerint minden kapcsolat gyászidőszaka a kapcsolat időtartamának fele. Tehát ha 20 évig tartott a kapcsolat, akkor 10 év, mire teljesen helyreáll a "sértett" fél lelkivilága. Mi lenne, ha nem kellene ilyen sokáig tartania? Ha már előbb fordulnánk segítségért? Mi a jó abban, ha a szorongásainkból, érzelmi kitöréseinkből próbáljuk megoldani az ismeretlen helyzetet? Amikor zaklatott a lelki világunk, nehéz onnan helyes döntéseket hozni, mert nem látunk tisztán. Egy valamire fókuszálunk, beragad egy érzés, egy gondolat, egy emlék, és képtelenek vagyunk szabadulni tőle. Vagyis lekorlátozzuk vele a lehetőségeinket, amelyek kiemelhetnének adott helyzetből. Mi lenne, ha már megelőzhetnénk ezt a hosszú fájdalommal teli időszakot, amelyben a családunk és a munkánk felé sem tudjuk hozni a legjobb énünket? Mi lenne, ha megváltoztatnánk a nézőpontunkat, hozzáállásunkat azzal kapcsolatban, hogy aki segítséget kér, az gyenge? Igaz ez? Szerintem nem. Épp az az erőssége, hogy mer kitárulkozni más előtt, megmutatni a sebezhetőségét, és bevallani önmagának, hogy bár erős, intelligens, erre most nem lát rá. Nem tanácsokat kér, vagy megoldást mástól, csak rávezetést, hogy ő maga jöjjön rá, hogyan oldhatná meg ezt a helyzetet. És amikor ez megtörténik, akkor bizony még erősebbé válik, sok-sok új ismerettel és hasznos felismeréssel önmagáról. Eszközöket kap ahhoz, hogyan emelje ki magát a szenvedés mocsarából. Ezután nem jöhet az életében olyan esemény, amelyet ne tudna megoldani, mert ezek az eszközök mindig ott lesznek neki. Biztosan talpon marad. Míg ha csak túlél, dacból nem fordul máshoz, minden váratlan esemény tovább lökheti lefelé és lefelé.... 

Nem vagy egyedül. Sokszor hangoztatom ezt, mert fontos, hogy mindenki meghallja. Van kihez fordulni, és ha máson veszitek észre a depresszió jeleit, akkor figyeljetek rá, mert talán nem lát tovább a saját szenvedésénél. Segítsétek ki őt a sötét szobából, mielőtt késő nem lesz. 

Az Access Consciousness meghirdetett egy programot öngyilkosság megelőzésére, depresszió leküzdésére. Ugyanis az Access testkezelések, facilitálások segítségével a stressz teljesen feloldható a testben és lélekben. Érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy ez a szürke, esős, bezárkózásra késztető időszak kiből mit hoz ki. Főleg egyedülállók esetében. Figyeljünk egymásra!

Párkapcsolatban a kis vitákat könnyen elsimíthatjuk mi magunk. A krízis egy nagyobb, akár traumatikus eseménynek a bekövetkezését követő időszak, melyben az "áldozat" keresi a megoldást, de az érzelmi kivetülései elhomályosítják a tisztánlátását. Megszűnik a jövőképe, nehézséget okoznak a mindennapok, az abban történő helytállása. Kapcsolatai felbomolhatnak, azokhoz kötődhet, akikből képes energiát meríteni a túléléséhez. Fokozottan befolyásolhatóvá válik, kapaszkodik, szinte függő módon a segítőihez, mély regresszióba süllyedhet. A megváltozott kommunikáció elszigetelheti másoktól, amely még lejjebb sodorhatja a lejtőn. Egy ilyen helyzetben a barátoknak nagy szerepe lehet, azonban ne felejtsétek el, hogy a nézőpontjaink tükrözhetik a saját megéléseinket, a saját sérüléseinkből is nyilatkozhatunk, amely nem azonos az ő helyzetével, csak betriggerelt nálunk egy régi emléket, megélést. A másik együtt szidása nem segít, hiszen ő még kötődhet érzelmileg a félrelépett exéhez. Még talán meg is hosszabbíthatja a folyamatot, ha ebben támogatod, mert míg a fájdalmat élteted benne, arra fókuszál, nem látja a megoldást, nem előre néz. A gyászban nehéz bármit is mondani barátként, sok közhellyel lehet dobálózni, egyik sem hozza ki őt a fájdalomból. 

Barátokra szükség van vészterhes és nyugodt időszakokban is, kapcsolódni másokhoz, olyan kapcsolatokban, amelyben önmagunk lehetünk őszintén, mert tudjuk, hogy ítélkezésmentesen állnak hozzánk, elfogadva épp aktuális állapotunkat. 

A terapeuta szintén egy ilyen "barát" azzal az eltéréssel, hogy pártatlanul, tisztán tükröz vissza téged, és a reakcióidat, ezáltal segítve a folyamataid jó irányba terelését, gyógyulást, felépülést. Ahelyett, hogy felerősítené a megélt események fájdalmát, szenvedését, előre mutat a lehetőségeidre. 

A kezedben a választás, csak nézz körül, lásd meg mi hozzájárulás számodra. Bármilyen krízishelyzetben vagy/voltál, de még krízis sem kell hozzá, hogy válaszd önmagad megismerését, és azt az eszköztárat, amellyel már rendelkezel, ha most még nem is vagy tudatában. Amellyel minden nehézséget könnyedén megoldhatsz. 

Mi azon dolgozunk, hogy függőségek (kábítószer, drog, alkohol) kialakulása nélkül, összeomlás (pszichózis, öngyilkosság) nélkül élhesd meg ezeket a traumatikus életeseményeket, és az ettől kisebb nehézségeket az életedben. Megengeded, hogy segítsek? 

(Fotó: Pinterest)

(Amennyiben megosztanád a gondolataidat, érzéseid másokkal is, illetve segítenél másokon a pozitív, támogató, megértő, szeretetteljes hozzáállásoddal, akkor Facebookon a most induló /lótuszvirágos/  "Léleksimogató" zárt csoportban megteheted, mindenképp hozzájárulás lesz számukra. A meghíváshoz kérlek jelentkezz nálam. Köszönöm!)