Születésnap

Ma van a párom kislányának a születésnapja. Kislány? Szinte felnőtt nő, de persze egy szülőnek mindig a kisfia/kislánya marad a gyermeke, akkor is, ha már két fejjel magasabb nála és családja van. És ez így van jól.

Hiszen mindannyiunkban él egy pici gyerek, aki időnként ugyanúgy gondoskodásra, szeretetre vágyik, mint egy kisgyerek. És idővel ezt megkaphatja a társától, de a szülői szeretetet nem pótolja semmi. Ha kaptál, akkor tudod, milyen értékes, egész életedre hatással lesz. Ha nem, akkor azért, mert az is egész életedre hatással lesz. 

Születésnapunk alkalmával emlékeket idézhetünk fel a várandósság és várakozás, szülés pillanatairól, a baba cseperedésének állomásairól, legboldogabb közös élményeinkről. Egy csoda minden baba, új élet. 

Ez a kislány nem kaphatta meg sajnos azt az alapvető anyai szeretetet, ami minden gyermeknek járna. Édesanyja nélkül kellett felnőnie. Édesapja igyekezett helytállni kettejük helyett, és megadni, amennyire tudta számára azt a gondoskodást, amit egy anya adhat a gyermekének. Szeretetben nem volt hiány, mert apukája nagyon tud szeretni, mégis....egy anya, amit adhat, és ugyanúgy, amit egy édesapa adhat, azt nem képes pótolni igazán senki. 

A történetét nem is részletezném, hiszen most itt vagyunk a jelenben, ami felhőtlen és boldog, ő pedig felnőtt, gyönyörű nővé érett. Az élet küszöbén már megérett arra, hogy átgondolja, miért is van itt, milyen életfeladattal érkezett. Az eddigi megélései is ezt segítették elő, hogy teljesítse mindazon erények elérését, amivel még nem rendelkezett. Vajon sikerült neki? Hosszú boldog élet vár még rá, és van ideje megugrani azt a lécet, amit ő maga választott. Kívánom, hogy ez a gyönyörű utazás legyen számára örömteli és könnyed. 

Sokan nem szeretik a születésnapjukat, egyesek nem is tartják, sőt kifejezetten "megtiltják", hogy ünnepeljék őket. Vajon kit mi motivál? 

Aki szereti ünnepelni ezt a napot, azért van, mert ajándékokkal halmozzák el, vagy mert valóban hálás az életért, amit kapott? Gondolunk-e ilyenkor az édesanyákra, akik által erre az életre születhetett? Mennyire tud hálás lenni egy olyan gyermek az anyjának, akit elhagytak? Akit bántalmaztak? Képes megbocsátani? Neki és önmagának, hogy ezt engedte? A gyerekek önmagukat hibáztatják általában, ha a szülő elmegy, mindegy milyen okból (válás, elhagyás, haláleset). A természetes egyensúlyi állapot számára az lenne, ha anya és apa örökre együtt marad és élnek harmóniában családként. Amikor ez másképp történik, nem érti a pici, azt gondolja, valamit rosszul csinált, ő tehet róla. Fontos mellette lenni ebben a helyzetben és megerősíteni, hogy nem ő okozta. 

Kicsit elkanyarodtam a témától :) Visszatérve:  És aki ünnepel, melyiket szülinapját ünnepli? Amikor először kapott életet, vagy volt második lehetősége is a Földre jönni? Akik átélték a klinikai halál állapotát és visszajöttek, azt választják vajon születésnapjuknak? Mit ünnepelünk ilyenkor? Önmagunkat? Hogy leszülettünk, vagy az eltelt egy évet, mindazt, amit elértünk utóbbi születésnapunk óta? Hálásak vagyunk azért , hogy még itt lehetünk? Hálásak azért, hogy ennyi ajándékot kaptunk az élettől? Hogy láthatjuk szeretteinket felnőni, és családot alapítani, szerelmesnek lenni vagy épp szomorúnak? Hogy mellette lehetünk, mikor szüksége van ránk? Életkortól függ, mi az ünneplés tárgya? Piciként még a szülőknek fontos, gyerekként nincs különbség milyen nap van. Később már a torta és az ajándékok válnak értékessé. Majd a barátokkal együtt bulizás, szórakozás, megélése ennek az ünnepnek. Később pedig, ahogy leválunk szüleinkről és saját családot alapítunk, egyre kevésbé lesz fontos a saját születésnapunk, a gyerekeinké kerül előtérbe. Mi pedig számot vetünk csak az életünkről, mikor az éves fordulójára érkezünk. Ti mit mondhattok el magatokról? Olyan életet éltek, ami teljes, értékes, szeretettel teli? Amikor összegeztek, jó vagy nehéz érzés telepedik a lelketekre? Elégedettség vagy olyan, mintha megint értelmetlenül telt volna el egy év? 

Aki nem szereti ünnepelni a születésnapját, mi motiválhatja arra, hogy falakat húzzon és ne engedje önmaga felé áramolni a szeretetet, figyelmet, amivel megajándékoznák mások? Talán mert ő maga sem szereti azt, akit ünnepelnének? Vagy úgy érzi, nem érdemli meg? Ki ültette el benne ezeket az érzéseket, gondolatokat? Hiszen az a pici baba, aki világra jött, biztosan nem rendelkezett ennyi ítélettel önmaga iránt. Az évek során annyi negatív megítélést kapunk, amit el is hiszünk és beépítjük a személyiségünkbe. Miért? Miért kell egy lelket ennyire lerombolni? Hiszen a lélek, aki leszületik, tiszta, boldog, örömteli életre érkezik, nincs benne semmi nézőpont, ítélkezés, neheztelés, negatív érzelmek, gondolatok. A környezete éri el, hogy olyan felnőtté váljon, amilyen. Hogyan lehetne ezen változtatni? Tudatossággal.

Valószínűleg azért érik ezek a megpróbáltatások, mert ez segíti hozzá az életfeladata teljesítéséhez, amiért leszületett. Pedig milyen nehéz olykor, igaz? Megélni a bántalmazást, elhagyatottságot, ürességet, a nem vagyok elég jó állapotot. Hiszen mire gondolhat egy gyerek, akinek a szülő az "Isten", mikor a szülő bántja, semmibe veszi, leminősíti, csak mert rossz napja van, türelmetlen, csak mert egy kicsin könnyű levezetni a feszültséget, gyenge és nem vág vissza. Vagy épp mikor csenddel büntetik...  Nehéz elhinni, hogy mi választottuk ezt, és mi teremtjük mindezt a gondolatainkkal, érzéseinkkel, tudatalattinkkal. Mert elhittük, hogy rosszak vagyunk. 

Hogyan tudunk ezen változtatni? Befelé figyeléssel, önmagunk vizsgálatával, esetleg szakember segítségével. 

Na de ma jó napunk van, hiszen ünnepelünk! Vagy mégsem? Ahogy nőnek a gyerekek, valahol természetes, hogy már nem a szülőket választja társaságának. Lehet persze ez nehéz az apa/anya számára, de egy gyerek még nem azt nézi, kinek mi a jó, ha nem megfelelésből éli életét, hanem azt, hogy ő miben érzi jól magát. A szülő pedig akkor boldog, ha a gyereke is boldog. Egy kamasz barátja a vele egykorú fiatalok. Közös a téma, érdeklődés, beszédstílus, problémák. Van az az idő a szülő életében, mikor kicsit hátrébb kell lépnie és teret adni a gyereknek, hogy átlépjen a nagykorúság küszöbén. Ha nehéz is, ez az élet rendje. Vissza fog térni, amikor újra a család válik fontossá számára, akkor egy új család érkezik a miénkbe, és bővülünk. Az lesz az egyik legjobb rész a regényünkben ;)

Boldog születésnapot minden ma ünneplőnek! 

És hálával teli szívvel gondolunk minden édesanyára, és édesapára, aki lehetővé tette ezt számunkra :) 

Csodaszép napokat nektek mindannyiotoknak!!!