Tanács(adás)
Mit jelent a tanács, tanácsadás számodra? Milyen formái vannak? Hogyan fogadjuk azt? Miért reagálunk rá úgy, ahogy? Milyenek vagyunk, mikor tanácstalanok vagyunk? Nincs tanácsunk mások számára, vagy önmagunk számára nincs? Akkor tehát akinek van, az szórja szét annak, akinek nincs? :)
Egyéni, ki hogy áll a tanácsok osztogatásához és elfogadásához, meghallgatásához. Attól is függ talán, kitől érkezik, hiszen ha egy barát, fodrász, sminkes, orvos stb., szülő vagy társ mondja, vagy egy szakember, akkor úgy véljük, vélhetjük, hogy helyesen tesszük, ha megfogadjuk, mert idősebb, tapasztaltabb, tanult a témában (amikor a téma passzol a végzettséggel), ismer bennünket, jót akar stb. de mi van akkor, ha amit ő mond, az róla szól és nem hozzám van igazítva, vagyis nekem az nem komfortos, amit ő jónak tart?
Mennyire merünk nemet mondani rá, és érzékelni, hogy az nem a miénk?
Mindenkinek lehet véleménye adott dologról, maximum senki sem kíváncsi rá, igaz? (igyekeztem szofisztikáltabban megfogalmazni, mint ahogy ismerem ezt a mondást)
Milyen nézőpontjaid vannak a tanáccsal, tanácsadással, tanácsot kéréssel kapcsolatban?
Mindenhol, ahol akár mostani, akár előző életben mások tanácsai alapján cselekedtél és rosszul jártál, ezért megfogadtad, hogy soha többé nem kérsz senkitől tanácsot, hajlandó lennél ezt a fogadalmad eltörölni kérlek? Mi van, ha életcéljaid eléréséhez épp az hiányzik, hogy olyan tanácsadókkal vedd körül magad, akik a tapasztalatukkal, hozzáértésükkel elvezetnek téged az álmaidhoz?
Mindenhol, ahol azért állsz ellen a tanácsot adóknak, mert biztosan rosszat akar, vagy mert pökhendi, vagy mert kösz nem kéred, mert majd te tudod azt, és ezért egy helyben toporogsz már rég, abbahagynád kérlek, és lennél az a megengedés, befogadás, aki a lehetőségek korlátozása helyett az éberséget választja és felismeri azt, aki igazán hozzájárulás lenne számára, az üzlete számára, a valóságának megváltoztatásában?
Mindenhol, ahol korábban te adtál tanácsot másoknak, és rosszul sült el, ezért megfogadtad, hogy többé nem adsz és nem fogadsz el senkitől, eltörölnéd kérlek?
Mindenhol, ahol lekicsinyíted magad, mikor mástól tanácsot fogadsz el, ezért inkább köszönöd, nem kérsz belőle, mi lenne, ha a lekicsinyítés helyett meglátnád benne a nagyítás lehetőségét?
Mindenhol, ahol tanácsként fogtad fel azt, ami nem az és nem tanácsként fogtad fel azt, ami valójában az lett volna, ezért a tanács fogalmát mással azonosítottad, eltörölnéd kérlek?
Mindenhol, ahol kivetítést alkalmazol, valahányszor meghallgatod mások nézőpontjait, és ellenállásba mész velük, akár védekezésből, akár verseny, hatalmi harc végett, azt abbahagynád kérlek?
Mindenhol, ahol ítélkezést, támadást látsz mások nézőpontjaiban, hajlandó lennél éber lenni és csak egy érdekes nézőpontként ránézni? Mikor ítélkezel és támadsz te másokat, mikor elmondod a véleményed? Mennyire akarod rájuk erőszakolni, ami számodra igaz? Hajlandó lennél-e megengedésben lenni mások nézőpontjaival szemben?
Mindenhol, ahol te kértél segítséget, de valójában nem tettél semmit a változásért, csak a másiktól vártad, tegye meg helyetted, és így nem is történt változás, ezért rosszá tetted a tanácsadó személyét, magát a tanácsadást, segítség kérését, és talán még önmagad is, amiért nem változott semmi, azt elengednéd kérlek?
És mindenhol, ahol rosszá tetted magad, mert "megalázkodtál" valaki előtt, mikor tanácsot kértél, azt eltörölnéd kérlek?
Mindenhol, ahol azt feltételezed, hogy te egy szerencsétlen hülye vagy, aki egyedül nem képes felállni, és segítséget kell kérnie, és mindenhol, ahol ezt te feltételezed másokról, minden ilyen ítélkezést, és amit még felhozott, törölhetünk?
Mi van, ha épp abban rejlik az erőd, hogy mersz tanácsot kérni, és változtatni, kilépni az addigi terhekkel teli valóságból? Mi van, ha sokan abból lettek nagyok, hogy tudták, kihez forduljanak? Mi van, ha a vezetők is ezért vezetők, mert nem ők végzik a kemény munkát, hanem leosztják azoknak, akikről tudják, hogy jól fogják megoldani? Mi van, ha épp az a megoldás, hogy megismerd azokat az embereket, akik elkísérnek az utadon? Nem kell egyedül végigmenned rajta...
Nem kell mindent tudnunk, elég ha ismerjük azokat, akik tudják, amit mi nem és merünk kérdezni.
Mi van, ha a tanács nem egy bürokráciával terhelt intézmény? Ez honnan jött? Magam sem tudom, kié ez, kihez tartozik?
Mi van akkor, ha a tanácsot elutasítva utasítod el a lehetőségeket is?
Kéretlen tanács idegesítő lehet, elhiszem. Akkor mi lenne, ha azt kérnéd, mutassa meg a Teremtő, mikor jön el az ideje, hogy meghalld vagy akár már kérd is az ő szavát? Valakin keresztül. (ez lehet akár egy útszéli plakát is)
Mi van, ha nem tanácsnak hívjuk? Hanem például közös ötletelésnek? Könnyebb lenne? Nehéz súlya van a tanács szónak? Ellenállást vált ki? Okoskodással azonosítod? Kié ez a nézőpont? Lehetséges, hogy átvetted valaki mástól? Mi van, ha a tanács csak egy vélemény, valakinek a nézőpontja valamiről, egy érdekes nézőpont és semmi más. Nem kötelező elfogadni, de ellenállni sem kell neki, csak meghallgatod és mérlegelsz, magadénak érzed-e, amit mond?
Az én titulusom hivatalosan Életvezetési tanácsadó. Nem szeretem, mert nem osztogatok tanácsokat, inkább kérdésekkel nyitom meg a teret, ahol áradhatnak be a hozzám érkezőhöz a lehetőségek, lehetséges válaszok, ami majd megmutatkozik, mi számára a legmegfelelőbb. Ennek ellenére ezt használom, mert amiket csinálok, ismeretlenek a legtöbb ember számára, talán még ez szerepel leginkább a köztudatban. Mégis lehetséges, hogy nem a legszerencsésebb választás, hiszen sokan úgy vélik, neki ne osztogasson tanácsokat senki! Pedig lehet, hogy nagy szüksége lenne útmutatásra, terelgetésre. Hogyan hidalható át ez a probléma? Én például igyekszem a blogbejegyzésekben megmutatni, mi is az, amit csinálok, átfogóbb képet kapjon a hozzám érkező, és eldönthesse, választja-e ezt a formát, amely nem feltétlen tanácsadás, hanem a saját személyiségének kibontogatása, amelyben ott rejlik a megoldás önmaga számára.
Más részről pedig a tanács, mint testület, épp arról szólt, amit csinálok: tagjai a rájuk bízott feladatokról, problémákról gondolkodtak, tanácskoztak, mint mi egy konzultáció során. A különbség abban rejlik, hogy nem tanácsolok, hanem kérdezek, és nem szavazunk, nálam a vendég az első, ami neki könnyű, abba az irányba megyünk, mert az az ő útja.
Harmadrészről a tan, mint tudás átadásáról szól a tanácsadás, ami szintén egybevág a tevékenységemmel a tanfolyamaimon, tehát nem tagadhatom meg :)
Nos, egy szónak is száz a vége:
Kinek nem inge, ne vegye magára! (mint jó tanács ;) )
Bármi ezzel kapcsolatban eszedbe jut, ne tartsd magadban, oszd meg velünk kérlek a Facebookon lévő Lélekpillangó (korábban Léleksimogató) csoportunkban, érdekel minden felvetés.
Szép napokat,
Anita